>


Délegyháza település Budapesttől délre, 30 km-re található. Északon Dunavarsány, keleten Bugyi, délen Kiskunlacháza, nyugaton Majosháza határolja. Elérhető a Budapest-Kelebia vasútvonalon, valamint a fővárosból és Szigethalomról induló Volán autóbuszokkal. Az M0 körgyűrűről leágazó 51-es főútról bekötőútja van, de megközelíthető Dunavarsány felől is.

A község a Pesti síkságtól délre fekszik, a Duna folyásától keletre, az Ős-Duna hatalmas hordalékteraszán, melynek felszínét viszonylag vékony homoklepel borítja. A terület jellemző talaja homok, a kötött homok és a szik. A felső talajréteghez közel vastag kavicsréteg található, melynek kibányászása a XX. század közepétől öltött országosan jelentős méreteket. A kavicsbányászat következtében létrejött bányatavak a településen napjainkban már egész tórendszert alkotnak.

A nyolc tó vízfelülete összesen 300 hektárt tesz ki. A vízrendszer karbantartása mára a község legfontosabb feladata, hisz a környezetvédelem szempontjait figyelembe véve kell a tájrehabilitációt végrehajtani.

A terület a Dunaparti részekhez képest viszonylag szegény fában. Itt a leggyakrabban előforduló fajta a nyár és az akác. Az erdős rész gazdag apróvadakban.


A tóparti részen ismét láthatók a korábban szikesedés miatt visszaszorult mocsaras, vizes területekre jellemző növény- és állatfajták. A környéken ritka szikpusztai és szikes tocsogókat kedvelő madárvilág éli háborítatlan életét

A terület a Dunaparti részekhez képest viszonylag szegény fában. Itt a leggyakrabban előforduló fajta a nyár és az akác. Az erdős rész gazdag apróvadakban.A tóparti részen ismét láthatók a korábban szikesedés miatt visszaszorult mocsaras, vizes területekre jellemző növény- és állatfajták. A környéken ritka szikpusztai és szikes tocsogókat kedvelő madárvilág éli háborítatlan életét.

A település régmúltjáról csupán feltételezések vannak. A honfoglalás idején fejedelmi szállásterület volt, később az Árpád-korban templomos hely lehetett. A török XVI. századi adóösszeírásai Bial falu közelében található, Jánosház nevezetű pusztaként emlegették.A XX. század 30-as éveiben elkezdett kavicsbányászat munkaerőigénye megváltoztatta a munkalehetőségeket. A terület részét képező Alsódélegyháza Bugyihoz, Felsődélegyháza Dabashoz, míg Gallahegy Kiskunlacháza községhez tartozott, és ezekből a külterületi lakott helyekből alakították meg a mai falut. Önálló község 1950. február 1-től, mely időponttól már Pest megye ráckevei járási települése. A községben a főváros közelsége miatt sokan vásároltak lakó- és üdülőtelket, így a falu fejlődése az állandó üdülőnépesség számának ugrásszerű növekedésével új távlatokat kapott. 1977-ben egyesítették Dunavarsánnyal és Majosházával, majd 1990-től ismét önálló a falu.